Emberek, holnap megkapom a H1N1 elleni védőoltást, szóval ha nem jelentkezek többet az azért lesz mert.
Komolyra fordítva úgy vagyok vele, hogy whatever, egy törióránál úgysem lehet rosszabb.
Olyan karó geometria dolgozatot kaptam ki, hogy rendesen hangja volt. És még viszonylag örültem is, legalább ennyivel megúszta, innentől tiszta lap, ráfekszek rendesen, és akkor közlik, hogy ezt bizony újraírjuk. Na mondom fuck.
Aztán tegnap dupla műszakoltam, mert edzésre kellett mennem, ahol már úgy röpke egy éve nem voltam, akkor is csak kétszer max, hogy vállalható állapotban legyek a versenyre. Igen, röplabda egyébként, csak ezt nem mondtam. Szóval a kezeimet nagyjából egyáltalán nem érzem, ami úgy durva tud lenni. Már bemelegítésnél tudtam, hogy nem lesz ez így jó, mert rendesen fáj, aztán ugyanez további két órában, félöttől rocky, ott sem igazán volt jó érzés, este még egy óráig a gépelt fogalmazásom másoltam át kézírásos formátumba, és este úgy zuhantam az ágyba, hogy mindenem, úgy szó szerint minden egyes porcikám sajgott. Kékhalál. A legközelebbi fájós emlékem, hogy föcin nagy nyugodtan rá akartam feküdni a kezemre, mert hogy megint ilyen extraizgalmas téma volt, és nem tudom, mert majdnem meghaltam mikor megpróbáltam. És akkor ezek után még táncoltam másfél óra angol keringő/mambót, szerencsére mindkettőben fent kellett tartanom a kezet, szóval nagyon jó érzés volt az is. Life rocks. Amúgy tényleg rocks, mert edzésre visszatérve nem is voltam olyan béna, kaptam is egy olyan mondatot a végén, "hogyha ilyen jól meg miért hagytad abba?". Hát erre ugye rutinválasz, hogy nem megy jól, de magamban meg tényleg elgondolkoztam, hogy geez miért is hagytam abba, és nem jutott eszembe más, csak hogy nem volt rá időm. Most meg én is ott lehetnék a mittudomén milyen csapatban, és járhatnék egy héten mittudomén hányszor. Jó, ezekhez konkrétan nincs kedvem, de azért jó lenne néha játszani. Kiadni a feszültséget, ilyesmi.
Most meg majd ilyen lazulós, tanulós hétvégét tervezek, de úgyis tudom hogy mászkálós lesz belőle, szóval whatever. De az biztos hogy holnap akkorát alszok.
Ez a békítősdi nehezebb mint maga a békülősdi, de tényleg. Makacs embereket kell meggyőznöd arról, hogy egy kicsit ők is tévedtek, és hogy nyissanak már a másik felé az istenszerelmére. De csak nem akarnak rám hallgatni, inkább itt szarakodnak, ahelyett hogy. Én meg csak attól félek igazán, hogy mire odajutnának, hogy végre hajlandóak leereszkedni a másikhoz, addigra már késő lesz, és eltűnik az a valami, ami addig megvolt.
Btw, Danca kapott egy szintit az apjától, és tegnap mikor átmentem Fanni azt nyüstölte hatalmas lelkesedéssel. És tényleg vicces, mert tele van ilyen mindenféle hangokkal meg effektekkel, csak úgy látszik hogy függőséget okoz. Legalábbis Fanni nem igazán bírta ki hogy ne nyomkodja a gombokat, így az lett a dolog vége hogy ki kellett húzni a konnektorból. Csendnek én ennyire már régen örültem, az is biztos.
Ja és egy jótanács mindenkinek. Én eddig azt hittem, hogy az ember csak ruhát vásárolni nem megy lányokkal, de most kiderült hogy nem, egyáltalán semmilyen boltba nem lehet velük normálisan bemenni. Vagyis ez a baj, hogy bemenni be lehet, de kifelé már sokkal bajosabb a dolog. Mert először kitalálják, hogy mit is akarnak venni, ez már annyi idő, amennyi alapból sok lenne. Ezután megszámolják mennyi pénzük van, kiszámoltatják veled, hogy mennyi maradt még, és mivel azt is el akarják költeni visszaugranak az első fázishoz, és megint elkezdik a keresést. Te pedig hiába mondod nekik, hogy haladjunk már, ilynekor transzba vannak esve, és nem segít semmi. Semmi.
Írtam volna ide valamit, de aztán jött ilyen Szandi-effektus, és kitöröltem.
Valami jó sablont keresnék, de valahogy nem találok nekem tetszőt. Megoldom, csakazértis.
Ma megkértem Rékát hogy kísérjen már el a könyvtárba, már legalább a késedelmi díj tiszteletében is, meg hogy ő egyébként se gyakran jár oda, és most tegyen már kivételt. Siettünk, mert neki valahol ott kellett lennie pontos időre, szóval csak befutottunk, megkerestük a Faustot és már jöttünk is. Az arany virágcserép persze teljesen kiment a fejemből, szóval azért meg mehetek vissza holnap. Mindegy, a lényeg igazából az út maga volt. Szóval elindultunk, én rágyújtottam, elkezdtünk beszélni, tudjátok, tipikus short chat. Aztán mikor elfogyott a levegőnk történt egy pár másodperces szünet. Viszont ahogy beszélni kezdtünk, az egész egy másik szintre emelődött, már rég nem udvarias short chat volt, hanem rendes baráti beszélgetés. Leírhatatlanul jó érzés.
Azt meg elfelejtette megemlíteni a világ, hogy a Faust az így négyszázötven oldal, igaz hogy nem regény, de akkoris kifáraszt már maga a gondolat is. Igazából lehet hogy Az arany virágcserépbe kezdek bele először mégis, mert csak az a kötelező.
Egyébként meg egésznapos pihenés volt, pótoltam Heroes-t, Eastwicket, DH-t, elkezdtem a Modern Family-t, szóval tökjó minden. Aki kifogta az aranyhalat légyszi kívánja azt, hogy legyen hosszabb az őszi szünet.
Megint elkezdtem magamban visszaszámolni, hogy jessz, két nap és egy hétig teljestotális szabadság. Már előre elterveztem, hogy egy napig csak az ágyban fogok feküdni, lehúzott redőnnyel, sorozatot bámulva, teljesen antiszociálisan. Egyelőre itt tartok, meg hogy szombaton be kéne menni a városba, csak az a gond hogy kilencvenszázalék hogy nem engednek el megint éjszakázni.
Szeretek ilyen rövid félgondolatokat írogatni, majd egyszer jön egy kicsit hosszabb is.
Szóval tegnap a 24 órás valami eszméletlen mekkora volt. Kint voltunk délelőtt, meg utána egy kis kavar után este is (lányok, istenem, drama queens), és tényleg, az volt az egyetlen szar, hogy tízkor haza kellett jönnünk. Ugye a nagy poén az egészben, hogy én simán mehettem volna, de mondom á dehogyis, de jövőre komolyan varázsolok valamilyen nagyon állat társaságot, és kimegyek. Rohadt nagy hangulat volt végig, meg sok hülyeség, és mindezt huszonnégy órán keresztül. Kell. Majd jövőre.
A legviccesebb dolog szerintem az, mikor valakivel összeismerkedtek, és akkor úgy elvagytok meg mittudomén, több találkozás megvolt ilyen közös barát miatt, és van egy pont, mikor kiderül hogy ti mennyire is lesztek jóban, vagy mennyire nem. Nálam az utóbbi jött be, mondjuk oké, tegnap már kicsit túl voltam szocializálva, mert mégis volt egy pár ember ott a közelben, de akkor is tartom. Bonyolult dolog ez a barátkozás szerintem.
Mégis the best moment of the night az volt, mikor lefelé a buszról odahajoltam Dalma füléhez és enyhén megjegyeztem, hogy faszkalap, ő meg szívrohatom kapott. De basszus, hihetetlen hogy ettől mennyivel jobban érzem magam.
Ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy hol is vegyem fel életem fonalát, utána meg csak horkantok egyet és hagy szóljon. Nem, nem szoktam horkantani.
Szóval ilyenek történtek mostanában, hogy. Egyik osztálytársam kikéredzkedett fingani óráról, a másikat meg bebaszatták a többiek suli után és a magyar tanár vitte haza végül, fizikából meg éppen dolgozatot írtunk, mikor megszólalt a tűzjelző. Ilyen szerencsém például ritkán volt már. Aztán húsz másodpercen múlott az életem csütörtök délután, ami elég ijesztő, meg is fogadtam hogy ilyet többet nem.
Ma meg úgy gondoltuk a többiekkel, hogy kidzsalunk a 24 órásra, (ez ilyen vetélkedő izé, középiskolák között, mindenhonnan megy x fő, és akkor tart tényleg 24 óráig, mi meg majd szurkolunk egy darabig) és akkor ez lesz ma, meg angoltanulás. Meg töri, mert úgy döntöttem hogy felborítom a szombaton nem tanulok szabályomat, akármennyire szar is. Holnap meg ha minden kijön akkor egésznapos kockulás meg sorozatnézés. Jessz. Őszi szünet legyen már.
Szóval estik az eső mintaállat, és kicsit zavar. Én, aki ugye alapvetően egy ilyen esős beállítottságú vagyok, (suli utolsó napján júniusban például megjegyeztem magamban hazafelé, hogy igen, a nagy különbség köztem és sára között, hogy én szeretem az esőt, ő meg nem) most meg kifejezetten idegesít. Kivétel a friss levegő, abba úgy jólesik beleszippantani.
Azt viszont kifejezetten utálom, hogy most ezzel vége a converse időszaknak, mert esőbe azért mégsem. Pedig már annyira hozzámnőtt, mintha az is a lábamhoz tartozna, ebbe nyomtam egész nyáron, és minden emlékem ehhez kapcsolódik. Meg a papucsomhoz, amiben az esőben táncoltunk Dancával, de ez már egy másik történet asszem.
Megírtuk a törit, és hát izé. Nekem még mindig elképesztő, hogy egy negyven oldalas anyagrészből, ami tele van az általános tanár típusnak megfelelő nevekkel, adatokkal, eseményekkel, ő nem ezt kérdezi, hanem ad egy kétoldalas forrást, hogy az alapján mutasd be a céheket. Ami így alapból tökjó, mert ez így menne is, de aztán miután húsz perc alatt villámsebességgel leírtunk háromnegyed oldalnyi szöveget és beadtuk a dolgozatot közli, hogy bizony konkrétan hivatkozni kellett volna a forrásra, az összesre ami meg volt adva (négy kisebb) plusz a képekre is. Na igen, ilyenkor azért kiszaladna egy enyhe get the fuck off az ember száján, szóval valószínűleg az önuralmat tipikusan ilyen helyzetekre fejleszették ki. Ja és megint zaklatva voltam, hogy mikor megyek már edzésre, és már nyolcadjára mondtam el, hogy fuck, nem fér bele most az időmbe, de mintha ma eljutott volna a tudatáig, mert úgy mondta csak, hogy akkor legalább decemberig egyre menjek el, hogy az összeállítást meg tudjuk nézni.
És még mindig nem szeretek iskolába járni, főleg hogy ma az ájulás kerülgetett (E. meg is kérdezte hogy jól vagyok e, mert hogy kicsit falszínem van) szinte egyész nap, nem jó ez a second hangover. Szóval hogy harmadnaposság. Mindegy.
Bemutatkozás
Keresés
Utolsó kommentek
- Attention, pay attention, matt: csak azért írok egy kommentet, hogy legyen. kész. »Legtöbb komment
- Attention, pay attention (1)Archívum
- Jelen- 2009. november
- 2009. október
- Az összes »
Linkek
- freeblog főoldal- freeblog admin
Egyéb
